Élettörténete
Aki mellett mindig jutott hely az asztalnál.
Anna a vasárnapi ebédek, a kockás receptfüzet és a kertben töltött délutánok révén maradt meg a család emlékezetében. Azokban a pillanatokban, amelyek akkor természetesnek tűntek.
A kezdetek
Anna 1942. március 18-án született Jászberényben, Nagy Anna néven. Gyerekkorából a közös munkát és az esti beszélgetéseket emlegette a legtöbbször. Szüleitől azt tanulta, hogy figyelni a másikra nem nagy gesztus, hanem mindennapi szokás.
Az otthon, amelyet együtt építettek
Lászlóval 1964-ben házasodtak össze. Három gyermekük született: Éva, Péter és Gábor. A házukban a konyha volt a találkozások helye. Anna sokszor már a kapunyitás hangjából tudta, ki érkezik.
Vasárnap a leves mellett mindig jutott idő arra is, hogy mindenki elmondja, mi történt vele a héten. Ha valaki késett, a tányérja akkor is az asztalon várta.
„Ha még egy ember jön, még egy tányért veszünk elő.”
Amiben mindig lehetett rá számítani
Több mint három évtizeden át dolgozott adminisztratív területen. Kollégái a pontosságát és nyugodt természetét szerették. A családnak otthon ugyanilyen biztos pont volt: számon tartotta a születésnapokat, és ritkán felejtette el, kinek mit ígért.
A kockás füzet és a rózsakert
Receptfüzetében a hozzávalók mellett saját megjegyzések is álltak: kinek ízlett jobban, miből kellett legközelebb kevesebb. A kertben rózsákat gondozott. Egy-egy csokorból rendszerint a szomszédnak is jutott.
Nagymamaként
Dóra, Bence, Lili és Márk közös süteménysütésekre, kártyapartikra és sokszor hallott történetekre emlékeznek. Anna nem sietett a válaszokkal. Hagyta, hogy az unokái végigmondják, ami foglalkoztatta őket.
Amit továbbviszünk
Anna 2023. november 6-án, 81 éves korában hunyt el. Receptfüzete, fényképei és a hozzá kapcsolódó történetek a családnál maradtak. Egy-egy vasárnapi ebéden ma is elhangzik: ezt ő így szokta készíteni.
Ez az oldal ezeket az apró emlékeket gyűjti össze, hogy azok is megismerhessék őt, akik már nem ülhettek mellette az asztalnál.